Karácsonyi videoklipem egy délolasz TV kulisszái mögül

Ezt a videoklipet én készítettem egy nagyon kicsi (nem professzionális) kamerával. 

December 23-án a reggeli hírek végén került adásba a 105 TV-ben.

Salerno ünneplőben (képes beszámoló)

Az elvarázsolt kert

Salerno karácsonyfája

Majdnem szilveszter

Lampionok kertje

Mediterrán pingvinek

Hova mész?

Csendélet

Melyik az igaz?

Hó helyett

Fénykapu

Naplementék Sapriban

A csúcsról vissza is kell jönni

Most, hogy másodszor is bedőltem annak az invitáló szövegnek, hogy ’könnyű vasárnapi séta’, eljött az idő, hogy összegezzem az intő jeleket, hogy legközelebb elkerülhetőek legyenek a kellemetlen meglepetések.

1. Nem árt meggyőződni arról, hogy aki egy 'könnyű sétára' hív, saját vágyát közvetíti vagy ténylegesen tudja, hogy milyen terepre visz.

2. Ha a túrára gyülekező csoport létszáma és az indulási időpont lényegesen eltér attól, amiről előzetesen tudtál/megbeszéltétek, ott már fel kell ébredjen a gyanú, hogy a túra sem biztos, hogy a tervezett keretek között fog megvalósulni.

3. Ha a túra vezetője profi hegymászó szerelésben érkezik, közben a csoport tagjainak arról sztorizik, hogy az előttünk levő távot ő már megtette egy másik (mint utólag kiderült sokkal kisebb létszámú és profi hegymászó) csoporttal minden gond nélkül, az nem garancia arra, hogy egy hobbitúrázó, kétszeres létszámú csoporttal is ugyanúgy fog minden sikerülni.

4. Ha a hegynek felfelé félúton kiderül, hogy tovább még nem építették ki a túraútvonalat és minden felfelé megtett lépés után kis kövek gurulnak le a hegyről, nem biztos, hogy feltétlenül fel kell jutni a csúcsra… mert onnan bizony vissza is kell jönni!

5. Ha lefele menet érzed, hogy a túra vezetőjének izzad a tenyere mikor lesegít két mozgó sziklaszirtől és azt ismételgeti, hogy legutóbb sokkal könnyebb volt a lejutás, akkor neked kell erősnek lenned és hangosan kijelenteni, hogy már nincs is sok hátra (így vagy úgy úgyis neked lesz igazad)!

6. Ha életben maradásod érdekében annyira a következő lépésre koncentrálsz, hogy elfeledkezel az amúgy lélegzetelállító panorámára figyelni, akkor az NEM EGY KÖNNYŰ VASÁRNAPI SÉTA!

Javasolt segédeszközök ilyen és hasonló helyzetekre: túrabot, optimizmus és humorérzék.

Ezért mégiscsak megérte elindulni

A csúcson ez az arc várt bennünket

Itt még volt merszem fényképezni...

...még itt is

Mirtusz közelről

Hogyan tovább?

Fordítva a lovon

Valljuk be, amikor azt halljuk, hogy valaki gyakornoknak szegődik egy bármilyen céghez, intézményhez, akkor úgy gondoljuk, hogy a fénymásolás-kávéfőzés kombó a klasszikus induló alapfeladatok közé tartozik. Hatványozottan így lehet ez külföldön, hiszen mi másra is lehetne használni egy messziről jött, a nyelvet nem anyanyelvi szinten beszélő idegent az első időkben…

Ehhez képest ebben a kis délolasz tévében az történt velem, hogy még a legelső napok egyikében odajött hozzám a tv igazgatója, tulajdonosa és megkérdezte tőlem, hogy kérek-e kávét. Lányos zavaromban mi mást is mondhattam volna, mint hogy igen (egyáltalán nem számítottam erre a gesztusra), mire ő fogta magát és elkészítette, majd szervírozta nekem saját két kezével (nem, nem az asszisztensével). Paff.

Nem egyedi esetről volt szó. Szinte minden nap megkérdezi tőlem valaki azóta is, hogy készíthet-e kávét, teát, akkor is, amikor épp a legnagyobb hajtás van (mert egy kávéra azért akkor is jut idő). Heteknek kellett eltelnie ahhoz, hogy fordulhasson a kocka és megengedjék, hogy én is főzhessek nekik kávét. Nem azért, mert ’feladatba kaptam’, hanem, mert én is szerettem volna az övékhez hasonló kedves gesztust gyakorolni.

Első lelkesültségemben megosztottam Francescoval is pozitív tapasztalataimat, aki rögtön más aspektusba helyezte a kérdést és közölte velem, hogy nyilván azért történt mindez, mert nő vagyok és fiatal és biztos imponálni akartak nekem (a friss hús öröme)…

Kicsit le is lombozott az észrevétel, hogy ennyire egyszerű lenne a magyarázat, ezzel együtt azt gondolom, hogy nálunk is otthon sok fiatal nő megy el gyakornoknak, mégsem viszi az asztalához a ’főnök’ a kávét reggel… Előbb dicséri meg azért, hogy csinosan öltözött fel (ami nem jelent a részéről túlságosan nagy energia befektetést), majd készítteti el a titkárnőjével magának a kávét. Mert fiatalság ide vagy oda, azért mindenki csak tanulja meg hol a helye a szamárlétrán…

Nekem arra mindenesetre jó volt ez a tapasztalás, hogy rájöjjek: nem azért nézek fel valakire, mert más főzi neki a kávét…

Most pedig bevezetlek benneteket a 105 TV kulusszái mögé... 

105 TV bejárat

A híres kávégép

Stúdió: híradós háttér

Stúdió kamerák

Régen itt is kazettéra rögzítettek

Ők a helyi tévés arcok: Marianna, Daria, Roberta és Antonietta

...és Caterina hírszerkesztés közben

A szerkesztői szoba

Vezérlőpult

Teo, az egyik technikus