Miért álltam perceken át kézenfogva a szomszédos település
rendőrkapitányával? Miért néztek rám irigykedve a RAI tudósítói? Miért kellett
Sapriban detektívest játszanunk Francescoval, hogy elkészíthessem a híradós anyaghoz
szükséges felvételeket?
Mondjon nekem valaki egy izgalmasabb és sokszínűbb szakmát az
újságíróinál! Ahol (most egy volt tanáromat idézem) egy nap leforgása alatt
találkozhatsz a hajléktalantól a miniszterelnökig bárkivel…
Én elsősorban azt szeretem benne, hogy sokszor találom
magamat nagyon vicces és váratlan helyzetekben. Ilyenkor mindig körbenézek egy
pillanatra, elmosolyodok és megkérdezem magamtól: hogy a csudába kerültem ide?
Vibonati, délelőtt 10 óra
A helyi templomban gyülekeznek a helyi elöljáróságok,
köpenyes általános iskolások, ministránsok, gyereket csitító tanárnénik és
bácsik, koszorúk, ajándékkosarak, hogy minden a forgatókönyv szerint
alakulhasson az iraki háborút követően elhunyt olasz békefenntartó katonákra emlékező
misén.
Belép a pap, ’miatyank’, ’halleluja’, ’en vetkem’, ’ha
megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel’, gyerekek által felolvasott színes
kartonpapírra írt üzenetek: a kihagyhatatlan ’szeressük egymást’. Újságírói
szerepemből kifolyólag szorgalmasan készítem kis kamerámmal a művészibbnél
művészibb felvételeket az első sorból, amikor is a pap előáll azzal a kéréssel,
hogy akkor most fogjuk meg egymás kezét és emlékezzünk pár percig némán a hősi
halottakra.
A helyi polgármester az aktus megkezdése előtt még
odasziszegi a papnak, hogy mekkora géniusz, hogy így kifundálta ezt a kis
jelenetet, majd kénytelen kelletlen megfogja a mellette álló két magasrangú
egyenruhás kezét… én ebben a pillanatban épp a helyi rendőrfőkapitány mellett
álltam (kb. egy fejjel alacsonyabb nálam), kérdőn egymásra néztünk, majd
realizáltuk, hogy mivel az első sorban állunk, ezáltal minden mögöttünk álló
általános iskolásnak példát statuálunk, ezért kis hezitálás után némán kéz a
kézbe helyezkedtünk, majd percekig erősen emlékeztünk háborús hőseink emlékére.
Isten nyugosztalja őket!
Paestum, 16. Mediterrán Régészeti Turisztikai Találkozó
megnyitó
Minden magára valamit is adó olasz tv csatorna jelen van,
hogy megörökítse a nagy eseményt. A 105 TV stáb tagjaként én is hömpölygök az
eseményekkel. Sok-sok alacsony termetű újságíró gyömöszöli egymást, hogy az
első sorból kaphassa el a szalag átvágását, a várakozással azonban hosszú
percek telnek el. Én a hátsó sorok egyikéből figyelem békésen az eseményeket, karomat
kissé megemelve zavartalanul készítem a felvételeimet és közben elgondolkodom a
komparatív előny fogalmáról…
Egyes újságírók elismerően, mások kicsit
irigykedve tekintgetnem felém, egyet azonban leszögezhetünk: a 16. Mediterrán
Régészeti Turisztikai Találkozó idei legfőbb attrakciója nem a műemlékek
voltak…
 |
| Paestum, a találkozó helyszíne |
 |
| Daria kolléganőm és én |
 |
| Ha bizonyíték kell... |
Sapri városháza előtti tér, vasárnap, sötétedés előtt
A megbeszélteknek megfelelően 16-30-kor kis kamerámmal csőre
töltve várom, hogy megkezdődjön a fáklyás felvonulás a közúti balesetben elhunytak
emlékére. Néhány ácsorgó nyugdíjason és pár mentősön kívül azonban senkit sem
látok, fáklyákat pedig végképp nem. Megkérdezem a mentőst, hogy akkor mikor is
kezdődik az esemény, aki megnyugtat, hogy csak egy óra múlva.
Kihasználom hát az alkalmat, kiballagok a
tengerpartra (kb. 100 méter) és elmerülök a lemenő nap sugarainak látványában.
Majd szépen visszasétálok az önkormányzat elő a megadott időpontra. Ugyanaz a
látvány fogad, mint az első körben, de most már a mentősök is eltűntek. Mikor
épp kezdek semmit sem érteni, felmentő seregként befut Francesco, aki az egyik ott
maradott idős bácsitól megtudja, hogy a menet, kb. fél órával ezelőtt elindult…
A település méreteit ismerve (fél óra alatt minden irányban át lehet szelni
gyalog) sok vesztegetnivaló időnk tehát nem maradt, hogy felvételeket készítsek
a másnapi híradóba.
Azonnal autóba pattantunk és mint igazi, vérbeli újságírók
az események nyomába eredtünk… mivel addigra már teljesen besötétedett, a
fáklyás menetet viszonylag könnyen ki lehetett szúrni messziről is. A
tengerparton haladtak végig, ezért gyorsan leparkoltunk és szaladni kezdtünk,
hogy beérjük őket. Az utolsó 10 percet sikerült felvennem, pont mikor
bekanyarodtak a célegyenesbe a templomhoz…
Végül pedig megállapítottuk Francescoval, hogy ez maga a
színtiszta újságírás: mindent eszközt bevetni a hiteles, közérdekű tájékoztatás
érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése